A kutya az ember legjobb barátja. Talán soha nem volt olyan igaz ez a mondás, mint most a társadalmi távolságtartás, a lezárások és karantén idején. Ilyenkor igazán nagy kincs egy kutya, akivel lehet sétálni, játszani, vagy egyszerűen csak élvezni, ahogy a természetet visszacsempészik az életünkbe.
Nagyon sokan írtak már egészen kiváló anyagokat a kutyák viselkedéséről, az ember-kutya kapcsolat jótékony lélektani hatásairól és arról, hogy ezek az állatok milyen fontos szerepet játszhatnak az egészséges életmód fenntartásában. Én most nem is ezekről szeretnék írni, egyszerűen csak néhány saját kutyás tapasztalatomat, élményemet akarom megosztani.
Mázli, a bölcs
Két kutyusunk van: egy 11 éves golden retriever, Mázli és egy 6 hónapos olasz agár, Ozzy. A történethez az is hozzá tartozik, hogy gyakran nálunk vendégeskedik Bálint fiam olasz agara, Hedon is. De a két saját kutyánkra visszatérve: ők két teljesen különböző egyéniség. Az eltérő viselkedésmódok szerintem nem csak az életkori különbségükből adódnak.
Az eltérő viselkedésmódok szerintem nem csak az életkori különbségükből adódnak. A retriever lassúbb, ha úgy tetszik, megfontoltabb, és a korából eredő bölcs derűvel szemléli a világot. Nehéz kihozni a sodrából, és mind a mai napig betartja a korábban felállított, és a kis agarak miatt azóta erősen meglazult szabályokat.
Mázlinak például korábban soha nem volt szabad bejönnie a nappaliba, és bár az agarak ki-be szaladgálnak, és igazából már a retriever is bejöhetne, ő leginkább a küszöbön heverészik. Ha jó időben nyitva áll az ajtó, akkor is inkább csak a fejét teszi belülre, szinte jelezve: tudja, hogy bejöhetne, de egy igazi úri kutya bizony betartja a régi rendet.
Ozzy, az energikus
A fiatal Ozzy-t teljesen más fából faragták. Termetében is jóval kisebb Mázlinál, és ez a kutyus egy valóságos kis energiabomba. Képes egész nap fel-alá rohangászni. Nagyon szeret társaságban lenni, akkor a legboldogabb, ha van játszótársa. Folyton próbálja Mázlit játékba hívni, de persze nem sok sikerrel. Bálint Hedonja is nagyon hasonló személyiségű kutyus, bár picit idősebb Ozzy-nál. Az igazat megvallva a házi szabályok lazulása már vele elkezdődött, amikor nálunk volt, már ő is bejárhatott a nappaliba.
Különböző egyéniségek
Nagyon érdekes dolog megfigyelni, ahogy ezek az emberhez szokott állatok hogyan érnek, fejlődnek, okosodnak, az idő múlásával hogyan változnak. És tényleg izgalmas látni, hogy bár mindannyian kutyák, mégis mennyire eltérő reakciókat tudnak produkálni egy-egy helyzetre. Egyikük inkább elszalad, a másik kíváncsian megszaglássza a leesett tárgyat. Amikor elvisszük őket sétálni túrázni, egyikük szeret mellettünk jönni, a másik viszont egy hatalmas körben oda-vissza rohangászik, és kb. ötször annyit megy a séta során mint mi magunk. A nem-kutyások ezt általában nem értik, de ezek az állatok valóban önálló egyéniségek és tényleg igazi barátaink. 40 évvel ezelőtt az általános iskolában még azt tanították, hogy a kutya nem családtag. Nálunk bizony azok, mert ők is ugyanúgy kiveszik a részüket a család mindennapjaiból, azzal, hogy a legnehezebb időkben is örömet, kedvességet hoznak közénk és nap mint nap elárasztanak bennünket szeretetükkel, figyelmességükkel.
