Néhány nappal ezelőtt újra beköszöntött a tavasz. Előbb a naptári (március 1.) majd néhány nappal ezelőtt a csillagászati (márc. 21.). Úgy tűnik, az időjárás idén inkább a másodikhoz igazodott, mert csak mostanra lett igazán melengetően napos idő. A tavasz hagyományosan az újrakezdés, a megújulás, a felfrissülés időszaka. Ilyenkor újult erővel látunk a feladatoknak és általában a korábbinál is nagyobb lendülettel igyekszünk elérni a kitűzött célokat. Tavasszal talán kicsit több idő jut arra, hogy a természeteben járjunk. Jó nézni a rügyező fákat, bokrokat, a lassan zöldülő aljnövényzetet és általában az éledező természetet. A szerencsések ezt a feltöltődést akár saját kertjükben is átélhetik, de mindenkinek adott a lehetőség, hogy kimenjen egy városi parkba, vagy esetleg rövidebb-hosszabb kirándulást tegyen az erdő-mező világába.
A cégvezetés is kertészkedés?
Nekem néha még a természeteben sétálva vagy a kertben tevékenykedve is eszembe jut a cégvezetés, és az utóbbi időben számos hasonlóságot találtam ezek között a tevékenységek között. Ezek közül szedtem össze néhányat.
A talaj előkészítése
Mielőtt a jó kertész nekilát a tavaszi ültetésnek, előkészíti a talajt: fellazítja, trágyázza, egyengeti. Mindezt azért teszi, hogy a belekerülő magok ideális körülmények közé kerüljenek és jól fejlődjenek. Aki már látott jól előkészített földbe ültetett, szépen fejlődő növényeket, és rossz talajba került, szenvedő palántákat, az pontosan tudja miről beszélek. Nincs ez másként a vállalatok esetében sem. Bármilyen újítást, átalakítást, változást akarunk véghez vinni, azt megfelelően elő kell készíteni. Meghallgatni az emberek véleményét, fenntartásait, félelmeit az adott ügyhöz kapcsolódóan, és ennek megfelelően alakítani a kommunikáció témáját, csatornáit és módszereit. Az így előkészített “talajban” hamar szárba szökken az elvetett mag, vagyis a tervezett változások gyorsabban és főként hatékonyabban kezdenek működni.
Nárciszhagymából nem nő tulipán
A kert egyik legnagyobb és legfontosabb tanulsága a jó kertész számára, hogy a növények fejlődésének megvan a maga megváltoztathatatlan rendje. Ha megfelelőek a körülmények, az elvetett magból csíra lesz, ezután megjelennek az első levelek, a növény szárba szökken, majd kifejlődik, később virágot és termést hoz. Ráadásul az is állandó és örök, hogy milyen szaporítóanyagból milyen növény fejlődik; ahogy fentebb is írtam, a nárciszhagymából bizony soha nem lesz tulipán. Valahogy így van ez a vezetők munkájában is. Vannak olyan folyamatok és lépések, illetve olyan alig-alig megváltoztatható dolgok, amelyeket a hatékony működéshez mindenképpen figyelembe kell venni és be kell tartani. Ráadásul mindennek megvan a maga ideje és időszükséglete is. Az újonnan bevezetett folyamatok általában nem hoznak azonnal eredményeket, a tréningeken elsajátított képességek rutinszerű használatához szintén idő kell – hogy csak két egyszerű dolgot említsek ennek illusztrálására. Sőt, a megfigyeléseim szerint minden embernek vannak olyan alapvető tulajdonságai, jellemzői, amelyeken nem feltétlenül érdemes változtatni, mert a munkavégzés szempontjából akár kontraproduktív is lehet.
Ne ültess páfrányt tűző napra!
Vannak növények, amelyek sok vizet igényelnek, mások a szárazabb körülményeket szeretik. Léteznek agyagosabb, tömött talajt kedvelők, mások azonban inkább a laza földben érzik jól magukat. A páfrányfélék – mivel eredetileg az erdők aljnövényzetét alkották – árnyékkedvelők, a mediterrán gyógy- és fűszernövények pedig inkább a tűző napot élvezik. Nincs szomorúbb látvány a kertész szemének, mint egy nem megfelelő helyen lévő, és éppen ezért szenvedő növény. A cégvezető számára az analógia egyértelmű. Ahogy a növények igényei eltérők lehetnek, a munkatársak képességei, tulajdonságai, elvárásai, lehetőségei is nagyon nagy különbségeket tudnak mutatni. A hatékony munkavégzés érdekében meg kell találnunk azokat az embereket, akik a lehető legjobban beleillenek a vállalatunk által megteremtett és kínált körülmények közé, illetve aki már ott van, annak meg kell találni a megfelelő helyet. A cégvezető élete persze kicsit bonyolultabb, mint a kertészé, hiszen amíg a növények igényei állandóak, az emberek menet közben sokat változhatnak. A jó vezető egyik legfontosabb tulajdonsága a figyelem képessége, amellyel monitorozni tudja a csapatot és felmérni a folyamatosan alakuló igényeket, elvárásokat.
Folyamatos ápolás, gondozás
Az a helyzet, hogy a kert nem olyan, mint egy szórakoztató kütyü, amelyet ha éppen nincs kedvünk használni, egy mozdulattal kikapcsolhatjuk. A kert folyamatos ápolást, gondozást igényel. Akár dísznövényekről, akár konyhakerti növényekről van szó, a kertész nem úszhatja meg a locsolást, a gyomtalanítást és más hasonló munkákat. Nincs ez másként a csapatok vezetésével sem. A csapat nem teljesen önjáró gépezet, bizony foglalkozni, törődni kell vele – figyelve a csapattagok igényeire, visszajelzéseire -, enélkül nem lesz hatékony a munka. Érdemes megteremteni ennek rendszeres eszközeit, csatornáit (rendszeres csapatépítő programok, hírlevelek, kérdezz-felelek lehetőségek stb.) és valóban használni is ezeket.
Felkészülés a fagyokra
Akármennyire kellemes is az idő ilyenkor tavasszal, a jó kertész mindig előre gondolkodik és felkészül az esetleges éjszakai fagyra. Az erre érzékeny növényeket még nem ülteti ki, vagy különféle óvintézkedéseket alkalmaz. Az éjjeli fagy a naptár előrehaladtával egyre kevésbé valószínű, de időnként azért előfordulhat. Ugyanígy a vezetőnek is fel kell készülnie a lehetséges krízishelyzetekre. Bármennyire is valószínűtlenek, időnként azért előfordulhatnak kisebb-nagyobb gondok, amelyek azonnali beavatkozást igényelnek. A siker kulcsa ebben az esetben is a felkészülés. Akkor tudjuk hatékonyan kezelni a kialakult válsághelyzeteket, ha számítunk rájuk és megtesszük a szükséges előkészületeket; így a váratlan helyzet (hiszen a problémák jó része mindig bizonyos mértékben váratlanul áll elő) sem ér teljesen felkészületlenül minket.
Néha metszeni is kell
Kertészkedők körében járja az a mondás, hogy a metszéshez nem szív kell, hanem metszőolló. Ez valóban így van. Bármennyire is sajnáljuk, ha az élő növényt kell visszavágni, mindig lebegjen a szemünk előtt, hogy ezt a munkát végső soron a növény egészségesebb fejlődése, vagy a jobb termés, esetleg valamilyen esztétikai szempont érvényesülése érdekében végezzük. Vagyis ez a munka sohasem önmagáért van, mindig valami hasznos cél vezérli. Ez a helyzet a vállalat vagy csapatvezetéssel is. Időnként sajnos előfordul, hogy fájdalmasnak tűnő döntéseket kell meghozni. Ilyenkor sohase feledjük, hogy a lépés nem öncélú, végső soron a cég és benne a munkatársak hosszú távú érdekeit kell szem előtt tartani.
A sort még hosszan lehetne folytatni, de lényeg szerintem ennyiből is látszik. A vezetői munka nagy elkötelezettséget és folyamatos jelenlétet igényel. Csak így lehet hatékony a vezetés és így működhet jól a vállalat.