Amikor egy projekt végére érünk, érdemes összegzést készíteni, hogy a tervekből miket sikerült elérni, mely dolgok azok, amelyek megváltoztak az elképzelésekhez képest, vagy valamiért nem valósultak meg. Ez a visszatekintés – még akkor is, ha nem nagyon strukturált és hivatalos – hasznos lehet, hogy értékelni tudjuk a befejezett munkát. Általában valahogy így vagyunk ezzel az év vége felé közeledve is. Szeretünk visszatekinteni, összeszedni a megvalósított dolgokat, kicsit gondolkodni az elmúlt 365 nap sikereiről és esetleges kudarcairól, hogy máskor ne kövessük el őket újra.
Micsoda év!
Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy az idei év életünk egyik legfurcsább időszaka volt. A koronavírus járvány először megosztotta a közvéleményt. Amikor még csak Kínában jelentkezett a kór, és amikor csak az első eseteket jelentették Európából, sokan kételkedtek. Nem is olyan veszélyes ez, nem különb, mint egy egyszerű influenza. Ilyen és ehhez hasonló mondatokat lehetett hallani úton-útfélen. Ám a járvány előrehaladtával, és a számok rosszabbra fordulásával – főleg ősszel, a második hullám berobbanásakor – egyre csökkent a kétkedők száma. Persze még most is vannak, akik nem osztják az aggódók véleményét. Nálunk is állandó szereplője a híradásoknak néhány nagyhangú vírustagadó, de nemrégiben például Berlinből érkezett a tudósítás, hogy több tízezer vírusszkeptikus tüntetett a lezárások ellen.
Az életünk idén alaposan megváltozott. Olyan szavak váltak a hétköznapi szókincsünk részévé, mint a pandémia, a vírustagadó, a kijárási tilalom, vagy éppen a lezárás. Korábban soha nem látott, globális méretű bezárkózásnak vagyunk tanúi idén (a legújabb hír, hogy Németország újra szigorít). Azt hiszem, nem lesz könnyű ilyen körülmények között ünnepelni a karácsonyt és az új évet.
A vezetők éve
Ugyanakkor ez a rendkívüli év azt is megmutatta, hogy milyen egy igazán jó vezető. Egy korábbi posztban már írtam arról, hogy az a jó vállalatvezető, aki:
- 1. képes kezelni a soha nem látott bizonytalanságot,
- 2. kellően empatikus, hogy átérezze a kollégák problémáit, személyes gondjait
- 3. mindig van B és C terve
- 4. kellően rugalmas
- 5. soha nem rest tanulni (új technológiákat, vezetői praktikákat)
Biztos vagyok abban, hogy azok a cégek, amelyek élén ilyen emberek állnak (és persze nem a válság által legerősebben sújtott iparágakban tevékenykednek), a mai rendkívüli helyzetből is megerősödve tudnak kikerülni.
Az innovációk éve
Az is kiderült, mekkora szükség van a cégek innovációs képességére és a munkavállalók rugalmasságára, türelmének és alkalmazkodó-képességének flexibilitására. Az otthoni digitális oktatással fűszerezett általános home office tavasszal a legtöbb ember személyes tűrőképességét feszegette. Nem beszélve azokról a munkavállalókról, akik valamiért nem tudtak otthonról dolgozni, így extra terhet jelentett számukra gyerekeik elhelyezése és biztonságban tudása. Személy szerint teljesen megértem, hogy a második hullám idején az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy – a szükséges óvintézkedések betartása mellett – az iskolákat-óvodákat lehetőleg ne kelljen bezárni.
A digitális oktatás-home office combo ugyanakkor elképesztő sebességre gyorsította a digitalizációt a világban. Megoszlik a szakemberek véleménye, de sokak szerint akár 3-5 évvel is felgyorsult ez a folyamat 2020-ban. Sokan most ismerkedtek meg a Microsoft Teams, Zoom, Google Classroom és a hozzájuk hasonló platformokkal, elsajátították az online prezentálás, képességét, most tanultak meg képernyőt megosztani vagy éppen dokumentumokat feltölteni a Google Drive-ba.
Az év utolsó nagy kihívása
Az előttünk álló legnagyobb kérdés most azt, hogy ilyen szokatlan körülmények között hogyan telik majd a karácsony-szilveszteri ünnepkör, amely hagyományosan családi-baráti összejövetelek időszaka szokott lenni. Úgy gondolom, biztosak lehetünk benne, hogy ezt is át fogjuk vészelni valahogy, és nemsokára csak egy rossz történelmi emlékként tekintünk erre a korszakra. Valahogy úgy, ahogyan a nagy európai járványok vagy éppen különböző háborúk, nemzetközi konfliktusok idejére tekintünk vissza…Ehhez persze kitartásra, fegyelemre és sok munkára van szükség, de egyáltalán nem lehetetlen.