Sok ideje nem jelentkeztem új poszttal ezen a blogon, mert egy időben úgy éreztem, kiadtam magamból mindent, amit meg szerettem volna osztani másokkal. Most azonban a koronavírus által okozott járványhelyzet olyan különleges körülményeket teremtett a minket körülvevő világban, hogy mások számára is hasznosak lehetnek azok a gondolatok, amelyeket sok éves vezetői tapasztalataim alapján fogalmazok meg.
Nézem, olvasom a gazdasági híradásokat a különböző médiumokban. Mindenütt sok szó esik mostanában a rugalmas, innovatív cégvezetési megoldásokról, a korábbinál is erősebb digitális átállásról és hasonló, alapvetően a menedzsment technokrata oldalát érintő témákról, kérdésekről. Véleményem szerint kevesebbet beszélnek az emberi tényezőről, vagyis arról, hogy a jelenlegi helyzetet hogyan élik meg az egyes emberek. Akár mint magánemberek, akár mint vezetők, munkavállalók. Abban mindenki egyetért, hogy a válsághelyzet leküzdésének folyamata sok áldozatot követel mindenkitől. A korábbi tervek átdolgozása és a nehéz vezetői, középvezető döntések meghozatala csak egyik aspektusa ennek.
Emberek vagyunk
Ne feledjük azonban a családos anyákat, apákat, akik a – sok esetben megnövekedett – munkahelyi feladatok mellett az otthoni oktatásba szorult gyerekeik napi tanításába is be kell segítsenek. Főleg a kisebb diákok szoknak hozzá nehezebben a digitális tanuláshoz, de sokszor nagyobbaknak is hiányzik a barátok/osztálytársak személyes jelenléte vagy éppen a tanárok magyarázata. És nem beszélve arról, hogy technikai segítségre is szükség lehet: a Google Classroom vagy a Microsoft Teams, a Zoom beállítása a legtöbb esetben a szülő feladata marad. Vagy ott vannak az érettségi/felvételi előtt álló gyerekek szülei, akik a munkahelyi stressz mellett még a gyerekük jövőjéért is extrán aggódhatnak ebben a bizonytalan időszakban. Meg ott vannak azok a főleg fiatalabb irodai dolgozók, akik esetleg egyedül élnek egy kis lakásban. Ez a lakás a karantén idején hamar magánzárkának tűnhet. Emberi problémák, emberi történetek, amelyeket a cégvezetők sem hagyhatnak figyelmen kívül.
Az Euronics-megoldás
Bár az Euronics a szerencsésebb vállalatok közé tartozik, hiszen sok turisztikai, vendéglátóipari céggel ellentétben legalább működhetünk, nálunk is szükség volt néhány nehéz döntésre. Sok vállalat azonnali elbocsátásokkal válaszolt a jelenlegi helyzetre – a sajtóban sorra láttak napvilágot az akár több száz fős leépítésekről szóló hírek. Mi tudatosan nem ezt az utat választottuk. A fő cél nálunk az volt, hogy megőrizzük a munkahelyeket, ugyanakkor persze fenntartsuk a vállalat működőképességét. Mindent megtettünk e két cél elérése érdekében, bár természetesen áldozatokat kellett hoznunk. Úgy szerveztük át a munkát, hogy az alkalmazottak egy része 6 órás munkarendbe került, illetve egy részüket – rotációs rendszerben – fizetés nélküli szabadságra küldtünk. Meg kell mondanom, a nehézségek rendkívüli módon összekovácsolták a csapatot. Külön posztot fogok majd szenteli ennek a témának, most csak annyit mondanék: nagyon büszke vagyok az Euronics csapatára, amiért ilyen jól kezeli a váratlan nehézségeket.
