Ilyenkor a hétvége közeledtével általában megállok egy pillanatra és visszatekintek az elmúlt hét eseményeire. Mindig rászánok egy kis időt, hogy végig gondoljam, miket sikerült elvégeznem a kijelölt feladatok közül, és mi az, ami esetleg megoldatlan maradt. Nem szeretem magam előtt görgetni a dolgokat, de persze időről-időre előfordul, hogy valamilyen okból egy-egy dolog későbbre csúszik.
Kedvenc blogjaim valamelyikén futottam bele egy kiváló gondolatba. A time management valójában önellentmondás. Az időt nem tudjuk kontrollálni, az óra tőlünk teljesen függetlenül ketyeg. A priorizálás az, ami segít abban, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a rendelkezésre álló időt.
Ezzel mélységesen egyetértek. A Vöröskőben végzett munka során is megtapasztaltam: csak úgy lehet átverekedni magunkat az előttünk tornyosuló feladatokon, ha tisztán látjuk a fontossági sorrendet, ha tudjuk, mik a legfontosabb ügyek és mik azok, amelyekre még bőven van idő. A priorizálás képességével lehet elérni, hogy a munkánk hatékony legyen, és hogy a lehető legkevesebb feladat csússzon át a jövő hétre.
A hétvége közeledtével megállok egy pillanatra és visszatekintek.