Stafétabotváltás közben

A csoportmérkőzések előtt picit tartottam az ellenfeleinktől, de arra senki nem gondolt, hogy a szerencsével is ennyire hadilábon állunk majd, és több kulcsjátékosunk is megsérül majd. A korai nehézségek ellenére a lényeg, hogy sikerült bejutnunk a középdöntőbe, a legjobb tizenkettő közé, ahol a C-csoport első három helyezettje Dánia, Norvégia, és Tunézia vár ránk a döntőnek is otthont adó Herningben.

Az élet elvesz és visszaad?

A svéd válogatott elleni remek teljesítmény után nehéz volt leplezni a csalódottságát Vladan Matics szövetségi kapitánynak. Ahogy fogalmazott, ő a legpechesebb ember a világon, és mindig reméli, hogy valamennyire kárpótolja az élet, de eddig nem úgy tűnik számára. A keresztszalag-szakadást szenvedő Iman Jamali mellett a két szegedi játékosunk, Balogh Zsolt és Bodó Richárd is bokasérüléssel bajlódik, előbbi hazautazott kezelésre. Amellett, hogy ilyen balszerencsés periódusban szerepel a csapat, engem nagyon zavarnak az olyan negatív felhangok, amikre Matics és Lékai Máté utalt a svéd mérkőzést követően. Sokan hiányérzetüket fejezik ki az Argentína és Egyiptom elleni döntetlent követően, de mindenkinek látnia kell, hogy egy világversenyen már nincs gyenge csapat. Másrészt érdemes megnézni az eddigi meccseinket. Volt már jobb magyar válogatottunk, mégis fantasztikus küzdeni akarásról tesznek tanúbizonyságot a torna eddig eltelt szakaszában. A mérlegelést a vébé utánra hagynám, most fontos lenne a pozitív és biztató hangulat kialakítása a csapat körül a hátralévő meccseikre.

Teher alatt nő a pálma

A Svédország elleni csata több szempontból is emlékezetes marad számomra, de rögtön hadd emeljem ki, hogy sportszerűségből jelesre vizsgáztunk. Az utolsó 5 percben egyenlő állásnál támadhattunk volna, de egy svéd játékos sérüléssel bajlódott, és mi megálltunk az akcióban, feladva a gólszerzés lehetőségét. Ebbe a válogatottba nem a világverő csapat mintaképe miatt lehet beleszeretni, hanem hogy közösen, együttes erővel próbálják meg legyőzni a nehézségeket, és átvállalva a felelősséget a régi bajnokok helyébe újak lépnek. Lékai Máté lehengerlően kézilabdázik, a számára nehéz ősz után az idei vébén ő szerezte a legtöbb akciógólt. Nagy László nekem eddig a torna hőse, támadásban és védekezésben is erő felett teljesít, 37 évesen az utóbbi két meccsnapon közel 99 percet töltött a pályán. Kapusposzton óriási volt látni Székely Mártont, aki 28 százalékos hatékonysággal védte a kapunkat. Külön öröm számomra, hogy a következő idénytől a Veszprémet fogja erősíteni. Ahogy a világbajnokság kezdetén, ismét egy sérülés miatt kellett (kényszer)felállást váltanunk, de a fiúk felvették a kesztyűt. Svédországtól ki lehet kapni három góllal, és a hibák ellenére ilyen játékkal csak szerethetőbbé vált a magyar csapat. Bízom benne, hogy nem csupán számomra.

Stafétabotok időzítve

Az üzleti életben a kiszámíthatóságra és a precizitásra fontos törekedni, nyilvánvalóan a saját renoménkat csorbítanánk vele, ha nem így tennénk. Olykor viszont érdemes kockáztatni, merni változtatni, ahogy a legutóbbi posztomban is említettem. Ezeknek a lépéseknek különböző okai lehetnek, amiket gyakran a szükség szül, de nem szabad, hogy a túlzott kockázatvállalástól és a hibáktól való félelem felülkerekedjen rajtunk, mert félő, hogy egy kecsegtető lehetőségtől esünk el, és néha többet veszítünk ezzel, mintha semmit sem tettünk volna. Jó példa erre az ifjú, a csupán 19 éves Máthé Dominik. Ugyan mit várhattunk az élete első világversenyén, Nagy Laci cseréjeként pályára lépő ismeretlen suhanctól, aki legutóbbi bajnoki tétmeccsén csupán 1 gólt vállalt? Semmit, és pont ez várták a svédek is, de csalódniuk kellett, mert hat gólt és három gólpasszt tett a közösbe. Bánhidi Bence, hála a meccs eleji átlövéseinknek több hely jutott neki beállós poszton, is meghálálta a bizalmat gólokkal és kiharcolt hetesekkel. Ezek a játékosok előbb-utóbb a tapasztaltabb csapattársaiktól átveszik majd a helyüket, és később ők lehetnek, akik jó döntéseket hozva megalapozzák majd a klubcsapatuk, válogatottjuk sikereit. Akárcsak az üzleti életben ehhez elengedhetetlen a kiváló időzítés, és így kell esélyt adni a tapasztalatszerzésre a legfiatalabbaknak.

Részcélunkat már sikerült teljesíteni, a középdöntőben vagyunk. Itt legalább a negyedik pozíciót kell elérnünk, és emiatt kiemelt jelentőségű volt a Tunézia elleni összecsapás, amit összeszedett, remek játékkal nyert meg a magyar csapat.  Az utolsó mérkőzés Norvégia ellen lesz szerdán, és továbbra is bízom benne, hogy ha meglepetés is születik, az csakis kellemes lehet majd.