Rali – Az örök szerelem

Akárhány szerelem is volt az életünkben, az biztos, hogy az első örökre nyomot hagy a szívünkben. Ez nemcsak a párkapcsolatokra, hanem az élet szinte minden területére igaz. Akik ismernek, tudják rólam, hogy élek-halok a kézilabdáért, és büszkén viselem a Telekom Veszprém klubja, a Veszprémi Építők Sport Egyesület főtitkári tisztségét. Ugyanakkor kár tagadni, hogy szívem egyik zugába örökre bevette magát fiatalságom szenvedélye, a rali. Ahogy azt egyik korábbi posztomban ígértem, a ralizásról bővebben is írok.

A veszprémi ralifészek

Veszprémiként külön büszkeséggel tölt el, hogy városom nemcsak a kézilabda egyik vidéki fellegvára, hanem Miskolc, Székesfehérvár és Kaposvár mellett a legfontosabb ralifészkek egyike is. Sok sikeres versenyző indult innen. Bár igazi autógyilkos pályáink vannak, az itteni versenyek a legélvezetesebbek közé tartoznak. Aki egyszer ezeket kipróbálja, örökké a szerelmesükké válik. Az idén július 7. és 8. között rendezett 25 éves Veszprémi Rallye nagyon népszerű megmérettetés, nemcsak hazánkból, de külföldről is rendszeresen érkeznek versenyzők.

A benzingőz kábulata

Szokták mondani, hogy ha valakit megcsap a benzingőz, az vagy büdösnek érzi és köhögni kezd tőle, vagy mámorítóan hat rá, és örökké a rabjává válik. No, én az utóbbi csoportba tartozom. A ralis kalandom a 80-as évek második felében kezdődött, amikor Rétfalvi Károly mellett a Bakony KLG csapattal kezdtünk szervizelni. Később gondoltunk egy nagyot, vettünk egy saját Lada 1500-ast és mi magunk is versenybe szálltunk (néhány kanyarban szó szerint véve a repülést). Számos szép eredményt értünk el, amelyekre azóta is nagyon büszke vagyok. A vezetői, menedzseri érdeklődésem már akkor megmutatkozott. Az volt az érdekes ugyanis, hogy amíg mások a versenyen száguldás néhány percéért lelkesedtek legjobban, számomra az előkészületek, a háttérben zajló szervezőmunka, a felkészülés menedzselése sokkal élvezetesebb volt. Nem mondom, én is élveztem, amikor tövig nyomhattam a gázpedált, de a rendszer működtetése valahogy még ennél is jobban érdekelt.

Szívem egyik zugába örökre bevette magát fiatalságom szenvedélye

Szívem egyik zugába örökre bevette magát fiatalságom szenvedélye, a rali

Kiszállás

Mint minden jónak, a ralizásnak is vége szakadt egyszer. Hallottam valahol, hogy ezt a sportot akkor kell abbahagyni, ha az ember akár csak egyszer is véletlenül összekeveri a jobb és bal irányt, vagy ha elkezd félni. Őszintén bevallom, velem az utóbbi történt. Az egyik versenyen sajnos meghalt az egyik barátunk, nem sokkal később pedig az egyik csapattársunk súlyos balesetet szenvedett. Azt kezdtem érezni, hogy már nem a régi lendülettel húzatom a kocsit az egyenesekben és túlzottan óvatosan veszem a kanyarokat. Megéreztem, hogy ennek a kalandnak itt a vége. Behúztam a kéziféket, és kiszálltam.

A célegyenesben kettétörő alkatrész

Izgalmas kalandok, hatalmas sikerek és váratlan kudarcok sorozata volt az a közel egy évtized, amelyet a rali világában töltöttem. Azt hiszem, az egyik legjobb önismereti iskola volt számomra, de meggyőződésem, hogy az üzleti életben is hasznosítható tudással és képességekkel is gazdagított. Egy célegyenesben kettétörő alkatrész tökéletesen megtanít arra, hogy a legváratlanabb pillanatban érhetnek kudarcok, amelyekre reagálni kell, vagy ha nem lehet, hát a lehető leggyorsabban fel kell dolgozni őket, hogy tovább léphessünk.