Bizakodással telve várom a magyar kézilabda-válogatott Argentína elleni találkozóját, de közben óvatosan mérlegem az esélyeinket a frissen elrajtoló 2019-es dán-német közös rendezésű világbajnokság első játéknapja előtt. A koppenhágai D-csoportban a mieink mellett Svédország, Katar, Argentína, Egyiptom és Angola található, és a realitás talaján mozogva nem mondhatom, hogy könnyű lesz megelőzni a vetélytársakat (újra)formálódó csapatunknak. Katar négy évvel ezelőtt ezüstérmet szerzett a hazai rendezésű vébéjükön, Egyiptom és Argentína is került már a legjobb négy közé az utóbbi évek tornáin, ráadásul előbbit a Veszprém szakvezetője, David Davis dirigálja. A svédek egy EB-ezüsttel érkeznek a világbajnokságra, keretükben beálló poszton ott van Andreas Nilsson, kedvenc csapatom egyik remek játékosa.
Kooperálva a sikerekért
A Telekom Veszprémet négy játékos képviseli, Mikler Roland, Nagy László, Lékai Máté és Iman Jamali. Kétségtelen, hogy kulcsjátékosokként (főleg Nagy és Lékai) több teher hárul rájuk, de talán még nagyobb kihívás elé néz a Csoknyai István-Vladan Matics páros, akik Vranjes távozásával vezetik a nemzeti csapatot. Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy a két szakember a kispadon együtt hoz majd döntéseket, de lehet gyümölcsöző is ez a kapcsolat.
Az üzleti életben bár gyakran egyedül döntünk, de mindenképpen fontosak a visszajelzések, építő jellegű megjegyzések a csapat tagjaitól, tanácsadóktól. Csak így lehet tovább építeni a know-how-t, amit a későbbi tervek kivitelezése során kamatoztatni lehet.
Merjünk változtatni
Az állandóság (ha alkalmazkodni képtelen berögződést jelent) a mai korban általában nem kifizetődő. Változtatni fontos, érdemes újabb és újabb távlatokat nyitni, nem csupán az üzlet világában, de akár a saját életünkben is. Ez akkor is igaz, ha hajlamosak vagyunk elsőre a nehézségeket látni, és emiatt elsiklik előlünk a cél.
Ma este sorozatban a negyedik olyan nagy tornáját kezdi a válogatott, amelynek más-más szövetségi kapitánnyal vág neki, és bár ez az összeszokottság ellen szól, a bizonyítási vágy mégis felszabadíthat új impulzusokat a pályán lévőkben. De mit is akar elérni ez a csapat? Persze szurkolóként azt mondom, hogy dobogót, minél jobb eredményt. Kellő belátással azonban a vágyálom, hogy a 2–7. helyen végezzen a válogatott, mert akkor jövő tavasszal majd kiharcolhatják a tokiói olimpiai részvételt. A fő, hogy az első három között legyünk a csoportunkban, aztán meglátjuk.
Részcélokkal a csúcs felé
Év elején még mi is tele vagyunk tettvággyal, fogadalmakkal, amiket aztán gyakran nem tartunk be, feladjuk. De miért is? Az üzleti életben mindig törekedni kell a növekedésre, de az eredmények általában nem érhetők el egy csapásra. Részcélokat kell magunk elé tűzni a fejlődésünk során, amelyeket talán könnyebb megvalósítani. Arnold Schwarzenegger egyik jelmondata szerint mindig a csillagokat célozd, de ne elégedj meg soha, hanem küzdj mindennap. Ezt kívánom a magyar kézilabda-válogatottnak is, és bízom benne, hogy minél jobban szerepelnek Dániában!