Bezárkózás vagy együttműködés?
A koronavírus helyzettel kapcsolatos intézkedések híre uralja a világsajtót az utóbbi hetekben, hónapokban. Ez persze nem meglepő, hiszen mindannyiunk életét alaposan felforgatta a járványhelyzet, és a bevezetett korlátozások. Számomra az egyik legnagyobb fájdalom, hogy minél több adat zuhog ránk a hagyományos és a közösségi médián keresztül, úgy tűnik, annál nehezebb eligazodni ebben az információs hurrikánban.
A sztenderdek hiánya
Már korábbi posztomban is utaltam rá, hogy egészen eltérő vélemények és értelmezések léteznek egymás mellett a jelenlegi helyzet értékeléséről. Azt gondolhatnánk, hogy nem baj, majd a tények, a számok eligazítanak minket. Sajnos a bizonytalanság ezen a szinten is tejfel-sűrű ködként borul ránk.
Amikor országunk 2003-ban csatlakozott az EU-hoz, egy olyan közösségbe integrálódtunk, amely a hatékonyság jegyében a tőke és a munkaerő szabad áramlását tűzte zászlajára. Úgy tűnt, kisebb nagyobb ellentétek ellenére mindenki hasonlóan gondolkodott a közös jövőről. A járvány és az ezzel összefüggő válság mintha mindezt rossz irányba terelte volna. Nagyon rossz látni, hogy az élet számos területén szorosan együttműködő EU-tagállamok között sem léteznek egységes sztenderdek a válsággal kapcsolatos ügyekben. Hogyan számoljuk a koronavírusos haláleseteket? Mennyit tesztelünk? Mennyire tekinthetők súlyosnak az egyes számok? Egyáltalán hogyan kezeljük a járványhelyzetet? És ez csak néhány azok közül a kérdések közül, amelyekre tágabb környezetünkben, az elvileg egységes Európai Unióban különböző válaszok léteznek.
Bezárkózás?
Tömegével hazaküldött külföldi vendégmunkások, különböző áruk exportjának leállítása, a határok lezárása a turistaforgalom előtt. Úgy tűnik, a járványhelyzetre az országok nem kooperációval, hanem bezárkózással reagáltak. A vírus azonban sajnos nem ismeri az országhatárokat, ami azt jelenti, hogy az egyes államok egymásra utaltsága kikerülhetetlen adottság. Ráadásul a hihetetlenül fejlett világkereskedelem, a soha nem látott méretű globális turizmus, vagyis az áruk és az emberek szinte teljesen szabad áramlása miatt a kontinensek teljes lakossága egyetlen sűrű szövésű hálózatként kapcsolódik össze. Ebből a szempontból az egész világ egyetlen hatalmas egységet alkot. A kiszolgáltatottság egy hajóba terelt mindenkit. Szinte gyerekkorunk sci-fi regényeinek Világállama valósult meg egyetlen pillanat alatt.
Együttműködés
Ahogy egy vállalatot érő krízis esetében is általában a vezetők és munkatársak akár a korábbinál is szorosabb együttműködése lehet a kiút, ugyanúgy ebben a globális járványszituációban sem a bezárkózás lehetne a megoldás. Most egy többszörös versenyfutás képe rajzolódik elénk: a kutatók versenyt futnak a koronavírussal, de ugyanakkor egymással is. Szerintem annyi K+F kapacitás, technológia és emberi erőforrás létezik a világon, hogy ezek globális összehangolásával valószínűleg a jelenleginél jóval hatékonyabban lehetne felvenni a küzdelmet a vírussal és a nyomában kialakuló válsággal.