Két oldal között

A koronavírus számos régen létező kérést és problémát, ha tetszik vitatémát helyezett teljesen új megvilágításba. A véleménykülönbség természetesen önmagában nem probléma. Sőt úgy gondolom, az eltérő gondolatok kulturált formában történő ütköztetése, érvek és ellenérvek összecsapása szüli az előrelépést. Az egyet nem értés, a vita (amennyiben sikerült kulturált keretek között tartani, és a vitatkozó felek a véleményeket nem azonosítjuk a másik személyével) valójában az előrelépés, a fejlődés záloga lehet. Soha nem egyvalaki őrzi a bölcsek kövét, így a vita a közös bölcsesség kiforralásának eszköze, egyfajta szellemi olvasztótégely.

Új törésvonalak

A koronavírus helyzet azonban egészen új törésvonalakat hozott elő a társadalomban. Tömeges tesztelésre van szükség, vagy csak a gyanús esetek kivizsgálására? Van elegendő kórházi kapacitás vagy nincs? Vajon érkezik-e időben elegendő védőeszköz vagy sem? Az utóbbi hetek, hónapok vitatémáinak sora még hosszan folytatható lenne. Most, hogy a számok egyre biztatóbban alakulnak, és döntések születnek a korábban hozott szigorú szabályok lazításáról, úgy tűnik, ez a folyamat újabb ellentéteket hoz felszínre.

A nálunk mindig is jellemző szekértábor attitűd újabb megnyilvánulásaként két csapat ásta be magát a nem létező barikád két oldalán. Az egyik csoportba azok tartoznak, akiket viszonylag kevésbé érint a válság gazdasági hatása. Őket inkább az emberi oldal érdekli: a lehetséges veszélyek, a fertőzés terjedése, a halálesetek. Ők inkább a karantén fenntartásában érdekeltek, a lazítások jelentős részét ellenzik, hiszen azokban csak újabb veszélyforrást látnak.  Mi lesz, ha az újrainduló élet a fertőzés újabb hullámát indítja el nálunk is? A másik csoportban azok az emberek vannak, akik számára a gazdasági kérdések a meghatározók. Magukat kevésbé sorolják a veszélyeztetettek közé, így kevésbé érdekli őket a helyzet egészségügyi, ha úgy tetszik emberi életeket közvetlenül veszélyeztető vonatkozása. Ők a karanténban nem biztonságot, hanem korlátozást, a szigorú szabályokban nem segítséget, hanem akadályt látnak. Ők alapvetően a mihamarabbi lazításban, nyitásban érdekeltek.

Kibékíthetetlen ellentétek

A két csoport ellentéte kibékíthetetlennek tűnik. Nemcsak nálunk van ez így. Sorra láthatunk híradásokat, amelyekben az ellentétes vélemények akár a hazainál hevesebb vagy látványosabb módon csapnak össze. Az USA-ban (sőt legutóbb már Németországban is) tüntetések is zajlottak, amelyek követelése a karanténszabályok lazítása volt.

A tisztánlátást nehezíti, hogy sok esetben nem szakmai szempontok vezérlik a vitázókat, hanem politikai, gazdasági érdekeik mentén próbálnak érvelni így vagy úgy. Az is előfordul, hogy akik korábban az intenzív lezárást propagálták, most hirtelen az intenzív nyitás nagykövetei lettek. Máskor meg pont fordítva. Cégvezető legyen a talpán, aki el tud igazodni ebben a helyzetben.


Próbáljuk meg a lehető legjobban figyelembe venni az emberi szempontokat, de ne veszítsük szem elől a vállalat működőképességének fenntartását.

Működőképesség és emberiesség

Pedig valahogyan muszáj eligazodni, hiszen személyesen és az általunk irányított cégek révén egyaránt érintettek vagyunk ezekben a kérdésekben. Ha egyet hátra lépünk, könnyen beláthatjuk, hogy mindkét oldal véleményében van igazság. Ugyanakkor tény, hogy nehéz összehangolni őket. Mit tegyen a vezető, ha azt látja, hogy egyes munkatársak félnek felvenni vagy újra felvenni a munkát, mások azonban a gyorsabb nyitást támogatják? Soha nem látott szituációk, ám az alapelv a régi. Próbáljuk meg a lehető legjobban figyelembe venni az emberi szempontokat, de ne veszítsük szem elől a vállalat működőképességének fenntartását.