Érettségi a frontvonalban

A mai középiskolás korosztályt, a késői tizenéveseket szokás kicsit becsmérlően szemlélni. Élhetetlenek, lusták, rendetlenek, semmi hasznos nem érdekli őket, egész nap a telefonjukon lógnak, csak a bulizással foglalkoznak… Még hosszan sorolhatnám a vádpontoknak is beillő jelzőket, amelyeket a fiatalokkal kapcsolatos cikkekben, posztokban találok. Sokan vannak, akik első kézből származó tapasztalatokat osztanak meg, de a közösségi média jellegéből adódóan talán még többen csak felülnek erre a véleményhullámra, és szórják a másodkézből származó (fél)információkon alapuló véleményüket.

Szemben az árral

Hadd cáfoljak rá a közvélekedésre. Amit itt megosztok, az teljes egészében személyes tapasztalatokon nyugszik, amiből két dolog következik. Egyrészt, amit leírok, az messze nem reprezentatív. Másrészt azonban nem egy a közösségi médiában keringő sztorit osztok tovább, én magam tapasztaltam, láttam, éreztem. Szerintem ez erősíti az elmondottakat.

Koronás érettségi

A koronavírus járványnak és az ellene hozott intézkedéseknek köszönhetően az idei érettségi különösen kemény erőpróbát rótt a fiatalokra. A felkészülési időszakot extrán nehezítette a tantermi oktatás teljes szünetelése, és magát a vizsgát is sokáig erős bizonytalanság övezte. Lesz-e egyáltalán érettségi? Ha igen, hogyan? Ha nem, hogy lehet majd pótolni? A sajtó egyik vezető témája az április-májusi időszakban a középiskolások záróvizsgája volt. Érthető, hiszen az érettségi talán az első igazán fontos mérföldkő az iskolások életében. Az első igazi záróvizsga, amely sokak számára az egyetemi életbe való belépést is jelenti. Már csak az utóbbi szempontból sem volt elhanyagolható kérdés az idei pandémiás érettségi. A vizsgák bármilyen halasztása a hazai felvételi rendszer miatt az egyetemi tanulmányok megkezdésének elodázását is jelenthette volna. Végül azután miden a helyére került. A rendszer némi módosításával bár, de működött. Végül aki akart az leérettségizhetett, aki meg a vírushelyzet miatt inkább halasztani szeretett volna, az is megtehette (az információk szerint ők voltak kisebbségben).

Különböző generációk

Annak idején, amikor én magam álltam érettségi előtt, azt hiszem, sok minden igaz volt rám (és az akkori haverjaim jó részére) a mai fiatalokra dobált jelzők közül. Azért tanultunk is valamennyit a záróvizsgára, de az egész érettségi időszakot inkább valamiféle különleges tanítási szünetként éltük meg. Lógtunk, buliztuk rendesen.

Most két érettségiző korú srácot látok közvetlen közelről. Engem is meglep, de ők eléggé máshogy álltak/állnak a dolgokhoz. Úgy látom, jóval céltudatosabbak és talán motiváltabbak, mint én voltam/mi voltunk az ő korukban. Nem tudom, mi lett volna, ha a mi érettségink idején üt be egy a mostanihoz hasonló járványhelyzet. A mostani generáción én azt látom, hogy kiválóan vették az akadályt. Alkalmazkodtak a helyzethez – ami a legfontosabb. Fiatalos lendületüket nem feladva betartották a karanténszabályokat, sikerrel részt vettek a digitális oktatásban, az online térben élték az életüket hónapokon keresztül. Ez utóbbi az ő generációjuknak talán könnyebben is ment mint az idősebbeknek…Mondanom sem kell, hogy az érettségi végül tökéletesre sikerült.

Tanulság

Az elején azzal kezdtem, hogy mennyi bírálat éri a mostani érettségiző korosztályt. Én azonban úgy látom, hogy céltudatosságuk, motiváltságuk a biztosíték arra, hogy ha egyszer majd a gazdasági élet, a munkaerőpiac aktív résztvevői lesznek, mi, a szülők generációja megnyugodhatunk: a nyugdíjunk jó kezekben lesz.