Imádom a kézilabdát. Persze első sorban csapatunkért, a Telekom Veszprémért szurkolok, de más hazai és külföldi csapatok játékát is élvezettel követem. Összehangolt csapatmunkát, villámgyors reakciókészséget igénylő izgalmas sport. Természetesen nem nélkülözi a keménységet és az erőt sem, de éppen csapatunk edzőjének Ljubomir Vranjesnek példája mutatja, hogy nem feltétlenül a legnagyobbak és legerősebbek tudnak csak érvényesülni. A Göteborgban született Ljubomir Vranjes egy nemrég megjelent Forbes-interjúban is elmesélte, hogy alacsony termete miatt (még a 170 centit sem éri el) sokan eleve esélytelennek tartották őt a kézilabdapályán. Ennek ellenére a svéd válogatottságig vitte, ahol 164 mérkőzésen összesen közel félszáz gólt lőtt, sőt világbajnok és többszörös Európa-bajnok lett. Szerintem éppen ez a szép ebben a sportágban: kellő elszántsággal, gyakorlással, ügyességgel és rátermettséggel a legnagyobb hátrányok is ledolgozhatók. Üzletemberként elégedetten figyelem, hogy a kézipálya egy olyan világ, ahol a kellően elszánt kishal képes lehet arra, hogy kitartó munkával felfalja a nagyobbat…
Történelmi sport eredmény
A hétvégén valódi kézis rangadónak adtunk otthont: csapatunk a MOL Szegedet fogadta. Ezen a meccsen is részt vettem, mint szinte mindegyik hazai meccsünkön (az idegenbelieken is igyekszem ott lenni, de az nem mindig jön össze…). Hihetetlen érzés, amikor a kézistadion lelátója pirosba borul, a szurkolók pedig dobkísérettel skandálják a csapat nevét. A sportszeretők talán tudják a történelminek is minősíthető eredményt: ez alkalommal egy góllal alulmaradtunk a dél-alföldiekkel szemben. 11 éve nem fordult elő, hogy a Szeged nyerni tudjon Veszprémben. Most azonban hiába lőttünk 31 gólt, a szegediek sajnos 32-szer találtak a hálónkba. Hiába küzdöttünk, sajnos több hibát vétettünk. Hiába szórta a gólokat Léka, Ugalde, Ilic és nagy Laci, a szegediek sem maradtak le. Ez most sajnos nem sikerült.
Eggyel többször keljünk fel
Számomra a kézilabdamérkőzések az üzleti élet szimulátorai: olyan dolgokat figyelhetek meg és tanulhatok, amelyek a tárgyalóasztal mellett is hasznosak. A hétvégén eszembe jutott egy mondat, amelyet valami filmben hallottam egyszer: időről-időre előfordul, hegy veszítünk, a lényeg, hogy ne váljon szokásunkká…A tréfát félretéve a múlt szombati mérkőzés és az eredmény számomra szolgált néhány tanulsággal. Hiába lősz sok-sok gólt, ha az ellenfélnek eggyel többször sikerül betalálnia. Ilyenkor elemezni kell a történteket, fel kell állni és menni tovább. És valóban időnként előfordul, hogy elesünk. A lényeg, hogy eggyel többször keljünk fel, mint ahányszor földre kerültünk.
Az év kézilabdázója
A végére hagytam, bár ezzel is kezdhettem volna. A meccs előtt átadták az év kézilabdázója díjakat. Kiváló csapatunk erősségét mutatja, hogy a díjazottak között öt játékosunk is szerepelt. Szeretettel gratulálok Lékai Máténak, Győri Mátyásnak, Nagy Lászlónak, Gasper Margucnak és Mikler Rolandnak. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen sikeres klub főtitkáraként segíthetem a nagyszerű játékosok munkáját.