A második hullám – félelem és bizonytalanság

Úgy tűnik, nyakunkon a koronavírus járvány második hulláma. Bár a szakemberek már hónapokkal ezelőtt beszéltek róla, a figyelmeztetések ellenére sokan abban bíztak, hogy nem következik be. De úgy tűnik, megint a szakértőknek lett igaza. Egész Európában újra megerősödött a vírus, sőt számos országban a megbetegedések száma a tavaszi hullámot is jóval meghaladja. Már egy ideje nálunk is több száz új megbetegedést regisztrálnak naponta. Szerencsére a halálesetek száma nagyon alacsony – egyelőre. A témában nyilatkozó orvosok, egészségügyi szakemberek szerint ennek az a fő oka, hogy most a fiatalabb korosztály került a fertőzéshullám középpontjába. Amíg tavasszal a regisztrált megbetegedettek átlagéletkora 60 felett volt, most a 30 évet sem éri el. Ám az orvosok szerint (és a józan ész is ezt diktálja), csupán idő kérdése, hogy a koronavírus a fiatalokról mikor terjed át idősebb családtagokra, rokonokra, ismerősökre. Szóval továbbra is résen kell lenni, és betartani a szakértők által javasolt óvintézkedéseket.

Résen kell lenni, és betartani a szakértők által javasolt óvintézkedéseket.

A két hullám

A tavaszi és a jelenlegi fertőzéshullám kezelése között egyelőre óriási különbségek vannak. Tavasszal gyakorlatilag hetekre leállt világ. Az éttermek, szórakozóhelyek bezártak, a boltok nyitva tartását korlátozták, a diákok oktatása digitálisan folyt, az irodai dolgozók jó része home office-ba húzódott, és a termelő üzemek egy része is hosszú időre leállította a munkát. Ezzel párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt az online vásárlások, illetve ügyintézések száma. A munka-vásárlás-ügyintézés hármasa gyakorlatilag a digitális térbe került. Ezzel a szigorú intézkedéssorozattal sikerült megfékezni a járvány terjedését.

Azóta már látszik az országok gazdasági mutatóinak alakulásán, hogy az általános karantén igencsak megviselte a globális gazdaságot. Sokan elmondták már, hogy egyetlen fejlett ország gazdasága sem lenne képes elviselni egy újabb, a tavaszihoz hasonló teljes lezárást. Éppen ezért a mostani hullámra adott reakció alapvetően eltér a korábbitól. A döntéshozók pengeélen táncolnak: hogyan lehet úgy működtetni a gazdaságot, hogy közben a lehető legjobban lassítsuk a fertőzés terjedését, és kezeljük a nyilvánvalóan megnövekedő számú beteget. Nem egyszerű feladat, nem egyszerű döntések sorozata.

Tagadás és félelem

A cégvezetők számára különösen nehéz kihívást jelent a mostani időszak. Tavasszal sem volt egyszerű, de akkor eléggé egyértelmű volt a helyzet: digitális oktatás, home office, karantén néhány kivételtől eltekintve szinte mindenütt.

Most azonban mást látunk magunk körül. Mondhatjuk azt is, sok tekintetben jóval bonyolultabb mint tavasszal. Bár a hírekből nap mint nap azt halljuk, hogy az újonnan regisztrált betegek száma magasabb mint tavasszal, azonban az iskolák működnek és nincs semmiféle az első hullámhoz hasonló lezárás. Persze ahol szükséges, ott alkalmaznak helyi jellegű lezárásokat, karantént.

Mindebből az következik, hogy minden sokkal bonyolultabbá vált mint március-áprilisban. Akkor valahogy jobban féltek az emberek a járványtól és talán ezért jobban betartották a meglehetősen szigorú szabályokat is. Az első hullám jó eredményei (vagyis az alacsony esetszám) miatt azonban ma a korábbinál többen kételkednek a koronavírus veszélyességében. Ezért sok helyen lazult a fegyelem, és a tavaszinál jóval lazább szabályokat is sokan figyelmen kívül hagyják. Érdekes folyamat ugyanakkor, hogy ezzel párhuzamosan érzékelhetően egyre többen vannak olyanok is, akik valóban félnek. Féltik idős hozzátartozóikat, kicsi gyerekeiket vagy akár a saját egészségüket. Meg kell mondjam, a médiában előkerülő betegtörténeteket figyelembe véve nem teljesen alaptalanul…

Bizonytalanság

Mindez pedig a korábbinál sokkal erősebb bizonytalanságot eredményez, ami nagyon megnehezíti a vezetők dolgát. Nemcsak a hosszabb távú tervezést, de akár a hétköznapi munkát is. Hiszen nemcsak az a kérdés merülhet fel, hogy hogyan alakul a kereslet, ha a járvány még fél vagy egy évig is velünk marad. Vagy hogy lehet-e konferenciákat, esetleg ügyfél-rendezvényeket tartani. Vagy érdemes-e elindítani a korábban betervezett kommunikációs kampányokat. Hanem valóban napi szintű problémák kerülnek elő. Hogyan működjön tovább a raktár, ha mondjuk valamelyik munkatársról kiderül, hogy fertőzött, és az összes közvetlen kollégája (vagyis szinte az egész raktárszemélyzet) karanténba kényszerül. Vagy mi legyen azzal a szülővel, akinek olyan beosztása van, hogy muszáj lenne dolgoznia, ugyanakkor a gyermeke iskolájában felüti a fejét a vírus, és az iskola vagy az adott osztály jó időre átáll digitális oktatásra. Vagy ha csapaton belüli konfliktust okoz, hogy egyesek nem foglalkoznak a vírussal és nem akarnak védőfelszerelést használni, míg mások túlzottan félnek és a személyes megbeszéléseken sem akarnak részt venni. Szinte a napi működést veszélyeztetheti egy-egy ilyen kérdés. 

Megoldás

Ilyen helyzetben különösen fontos, hogy a vezetők legyenek felkészültek, és rendelkezzenek különböző B, C és akár D forgatókönyvekkel. Természetesen nem lesz minden helyzetre (hiszen az élet egészen rendkívüli történeteket képes produkálni), de jobb a lehetőségekhez mérten felkészülten állni a dolgok elébe. Ezen kívül ilyen időszakban van különösen nagy szerepe a vezetői empátiának. A cég működőképességének megőrzése természetesen prioritást élvez. Ugyanakkor a vállalatot emberek működtetik, az ő személyes élethelyzetüket, igényeiket sem lehet teljes mértékben figyelmen kívül hagyni.

A poszt elején azt mondtam, nincsenek könnyű helyzetben a világgazdaság vezetői, hiszen az államok működtetése és a járványhelyzet kezelése közötti keskeny sávban egyensúlyoznak. Ez ugyanúgy igaz a cégvezetőkre is, akik igyekeznek működtetni a vállalatokat, ugyanakkor megőrizni a munkatársak egészségét, jókedvét motiváltságát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .