Cégvezetésről és menedzsment kérdésekről gondolkodva augusztus elején kevés aktuálisabb témát találhatunk, mint a nyári szabadság. Vajon hány napra érdemes szabadságra menni? Milyen hosszú nyaralás ideális az egészségünk, pihentségi szintünk és általános jóllétünk szempontjából? Hogyan érdemes strukturálni szabadságunkat annak érdekében, hogy vezetőként az év során a lehető legjobb teljesítményt nyújthassuk?
Szállj fel szabad madár
A cégvezetők örök problémája a munka-magánélet egyensúly megfelelő megteremtése és megőrzése. Ebben a témakörben alapkérdés a szabadságolás: mennyi időre és milyen gyakran érdemes pihenőt tartani. Egészen szélsőséges vélemények ütköznek egymással. Egyesek szerint a hatékonyság kulcsa, hogy a lehető legrövidebb időre és a lehető legritkábban menjünk szabadságra. Mások szerint akkor lehetünk hatékonyak, ha időnként jól kipihenjük magunkat. Szerintük egy-egy ilyen pihenés nem lehet rövidebb három hétnél, legalább ennyi időre szükség van ahhoz, hogy kellően felszabadító távolságba kerülhessünk a feladatainktól. Megint mások a sok rövid kikapcsolódásban hisznek: úgy vélik, az aktív kikapcsolódással töltött, néha egy-egy extra nappal megtoldott hétvégék erre éppen elegendők.
A szabadság vándorai
A felvetett problémák már-már hitvitára emlékeztetnek, és a szemben álló feleket igen nehéz lenne meggyőzni arról, hogy nem nekik van igazuk. Egy holland egyetem kutatói mégis arra tettek kísérletet, hogy igazságot tesznek ebben a kérdésben. Azt vizsgálták, mennyi időre kell szabira mennünk annak érdekében, hogy igazán kipihentnek érezzük magunkat. A kutatás módszertanának részleteivel most nem szeretném untatni az olvasókat, annyit azonban mindenképpen érdemes kiemelni, hogy több mint 50-en vettek részt a felmérésben, amelynek során a résztvevők jelentéseket készítettek egészségi és lelkiállapotukról a nyaralás előtt, alatt és után.
A szabadság egy nagyon édes dal
A kutatás eredménye némiképp meglepő. Úgy tűnik, azoknak van igaza, akik a tíz nap körüli hosszúságú pihenés hívei. A válaszok arra engednek következtetni, hogy a szabadság jótékony hatásainak (kipihentség, jóllét stb.) elmúlása meglepő módon nem mutat közvetlen összefüggést a szabadság hosszával. A kísérletben résztvevők beszámolói szerint a szabadság alatt gyorsan javult a közérzetük, és nyolc nap múlva érte el a csúcsot. A pihenés letelte után azonban – függetlenül annak hosszától – kb. egy hét alatt visszaállt a korábbi szintre. A kutatók mindebből azt szűrték le, hogy a gyakrabban ismételt rövidebb vakációk hosszú távon jobb hatással vannak az általános közérzetünkre és a teljesítőképességünkre, mint ritka de hosszú pihenéseknek.
Amit tehát érdemes megjegyezni: úgy tűnik, hosszú távon pihentetőbb háromszor egy-egy hét szabadság, mint nyáron 3 hét egyhuzamban. A lényeg azonban, hogy pihenésre persze mindenkinek szüksége van, hiszen célunk a folyamatos hatékonyság és nem az idő előtti kiégés.
Mennyi időre és milyen gyakran érdemes szabadságra menni?