Delegálok, tehát vagyok

Nemrégiben olvastam valahol, hogy a jó menedzsment egyik alappillére a delegálás. Richard Branson, aki a Virgin márkanéven futó különböző vállalatok felfuttatásáról és eszement PR-akcióiról híres, egyenesen művészetnek tartja a feladatok megfelelő kiosztását, és azt vallja, ezzel a képességgel minden vállalkozónak és vezetőnek rendelkeznie kell. Nyakig járunk a nyári szabadságolási szezonban, amikor a feladatok úgy vándorolnak egyik munkatárstól a másikig, mint ősszel az influenzavírus. Ilyenkor a szervezet minden szintjén különösen fontossá válik a megfelelő delegálás.

A menedzsment (talán) legfontosabb szabálya

A menedzsment szakirodalom tele van a feladatok kiosztásának és az eredmények ellenőrzésének különböző praktikáival, most nem is akarom ezeket ismételni. Csupán néhány gondolatot, illetve tapasztalatot osztanék meg a témában. Az egyik legfontosabb, hogy egy vezetőnek mindig tudnia kell egyet hátra lépni annak érdekében, hogy a csapat még hatékonyabban működhessen. Sokak szerint a kis- és közepes vállalkozások egyik nagy menedzsment problémája, hogy a vezetők nem tudnak delegálni, mindig mindent maguk akarnak kontrollálni. Ez a megközelítés – bár őszintén szólva abszolút megértem – sajnos hibás. Egyrészt tisztában kell lenni saját határainkkal. (Sajnos) nem vagyunk mindentudók és mindenhatók, ráadásul az időnk is erősen korlátozott. Másrészt – és ez főleg a nyári időszakban válik fontossá – tudnunk kell kikapcsolni, pihenni regenerálódni. Ez pedig nem megy, ha a megfelelő delegálás hiányában félóránként csörög a telefonunk, és a kollégák minden apró-cseprő üggyel minket keresnek.

egy vezetőnek mindig tudnia kell egyet hátra lépni annak érdekében, hogy a csapat még hatékonyabban működhessen

Egy vezetőnek mindig tudnia kell egyet hátra lépni annak érdekében, hogy a csapat még hatékonyabban működhessen.

Természetesen a delegálás mit sem ér a megfelelő ellenőrzés (sokkal szebb szóval utókövetés) nélkül. Ha egyetlen hibát kellene kiemelnem, amit egy vezető a feladatkiosztás folyamatában elkövethet, az biztosan az utókövetés hiánya lenne. E nélkül az egész mit sem ér, hiszen a kollégák nem kapnak megfelelő visszajelzéseket, nem tudják korrigálni az esetleges hibákat, és nem kapnak pozitív megerősítést sem. Persze a nyári szabadság idején ez is egy picit másként van, de a tengerpartról/hegyvidékről/horgászkunyhóból/családi nyaralóból (mindenki válasszon ízlése és szokásai szerint) visszatérve mindenképpen időt kell szakítani erre.